Pénteken hirdet ítéletet az olaszliszkai lincselés ügyében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság. Bár csekély a valószínűsége annak, hogy a bíróság döntését senki nem támadja meg, a településen abban bíznak, a két és fél éve húzódó eljárás lezárása egy elhúzódó rémálom végét jelentheti. /NOL/
A sajtó már napokkal korábban találgatásba kezdett. Az ügy eddigi alakulása nem tette egyértelművé, hogy születhet-e a brutális gyilkossággal kapcsolatban olyan ítélet, amely nem szítja tovább a cigány-magyar ellentéteket.
A tárgyalást a közvélemény kiemelt figyelme kísérte - valljuk be, ezen nincs mit csodálni. A tiszavasvári tanár esete emblematikus jelentőséggel bír. Mint azt az ítéletet hirdető bíró indoklásában jogosan megemlítette, a büntetés súlya az emberek igazságszolgáltatásba vetett hitét nagy mértékben befolyásolhatja.
Az elkövetőknek szerencsére elég idejük lesz a hűvösön önvizsgálatot tartani, és a társadalmi viselkedési normákról alkotott elképzeléseiket is szép kényelmesen átértékelhetik. Szögi Lajos gyilkosai és a lincselésben résztvevők minden igyekezete ellenére a biróság kellő szigorral szolgáltatott igazságot.
A következő cikk még akkor született, amikor az ügy végkimenetele nem tűnt ilyen kecsegtetőnek, és amikor a - most már ex - miniszterelnök kijelentette, cigányozni tilos. Azóta Gyurcsány már a múltté, a probléma viszont -bármennyire is igyekszik a mindenkori kormányzat ezt ignorálni vagy kissebbíteni - ugyanolyan sürgető és aktuális.
Én nem mondom, hogy cigányt, akkor te meg ugorj el cigiért!
Volt egyszer egy ember, aki olyan vidéken élt, ahol sok ….izé.... lakott. Két kisebbik lányával éppen Vámosújfaluba tartott. Hallotta, hogy elkészült az új út. Gondolta, ha már erre jár, megnézi.
Lassan hajtott, autójával -mindez idáig ismeretlen körülmények között- elsodorta az út mellett haladó ...izé... kislányt, aki az árokba esett. Szerencsére az ijedtség nagyobb volt, a lányka apróbb zúzódásokkal megúszta, felpattant, és elfutott. A férfi kiszállt az autóból, hogy a gyermek segítségére siessen, ez az életébe került.
Van egy asszony, aki azóta sem tudja feledni annak a napnak az emlékét, és nem akarja tudomásul venni, hogy a ….izék... által meglincselt tanár halálának ügyében még mindig nem szolgáltattak igazságot. A nő ott ül minden tárgyaláson. Figyel, jegyzetel, tehetetlenül nézi, ahogy azok a bizonyítékok is lassan jelentőségüket vesztik, amelyeket eddig még nem tüntettek el.
25 tárgyalás, amelyből különféle indokkal 10 elhalasztva.
A következő tárgyalásra március 10-én kerül sor, külső helyszínen.
8 vádlott.
7 különösen védett tanú, akik közül azóta ketten meghaltak.
53 tanút hallgattak meg, mentősöket, rendőröket, helyi lakosokat...
12 kért mentességet, többen valamilyen rejtélyes okból kifolyólag visszavonták a vallomásukat.
Ez csupán kis ízelítő a két éve húzódó ügy statisztikájából. Számadatok a mérleg egyik serpenyőjében, a másikban végletekig fokozódó ellentétek feszülnek egymásnak. Száraz számok a megrázó emberi valóság ellenében.
És az asszony mesél.
A helyszínre érkező rendőr ahelyett, hogy elkezdte volna a nyomokat rögzíteni, az egyik elkövető kérésére elugrott cigiért. Közben a lincselésben résztvevők összehangolt csapatmunkával eltüntették a maradék nyomokat. Sokan látták, hova kerültek a véres cipők, ruhák, de ők nem beszélnek. A rendőr pedig elugrott cigiért. Ez nem mendemonda, jegyzőkönyvben rögzített tény.
Vannak itt még furcsa dolgok. A nyomozási kötetek szerint a halál tényéről a rendőrséget és a mentőket tíz perccel négy óra után értesítették.
Több egybehangzó tanúvallomás fél órával korábbi időpontra teszi a történteket. Ezt támasztja alá, hogy pontosan akkor kellett arra mennie a menetrend szerinti buszjáratnak, amely az összeverődött ...izéktől...nem is tudott tovább haladni. Ha valóban négy után történt volna a lincselés, a busznak akkor már se híre se hamva lett volna.
Sok-sok ilyen apróság, amelyre a bírósági eljárás során szabályosan fittyet hánynak.
És az asszony mesél.
Mesél azokról az emberekről, akiket életveszélyes fenyegetésekkel tartanak távol a tanúk padjától. Mesél vallomást tevő, nyárfaként reszkető harmincas férfiről, aki csak annyit válaszol minden kérdésre, hogy:
-Nem emlékszem. Régen történt.
Az asszonyt is fenyegetik, rágalmazásért, tiltott adatgyűjtésért perlik. Nincsenek illúziói. Azt mondja, előbb találnak ellene bizonyítékot, mind azok a ...izék... ellen, akik különös kegyetlenséggel megölték a tanárt. És milyen jól ismerik a jogaikat! Bámulatos. Rég nem lenne velük ennyi gond, ha a kötelezettségeikkel csak fele ennyire tisztában lennének.
A lincselők gondos precizitással kiválasztottak maguk közül nyolcat. Közülük egy már élvezheti az édes otthon örömét, mivel kiskorú, és az előzetesben eltöltött két évet anélkül, hogy megszületett volna az elsőfokú ítélet. A nyolcadrendű is szabad lesz a következő tárgyalás kezdetéig.
Az asszony szerint karácsonyra mind szabadulnak, vélhetőleg arra sem hoznak ítéletet.
Megtanultunk egy nevet. Szögi Lajos jelképezi azt a sok névtelent, akiknek az ügyében ugyancsak nem szolgáltatnak igazságot. Szögi Lajos meghalt azok helyett is, akik nap mint nap némán tűrik, hogy kirabolják, megfélemlítsék, kizsigereljék őket.
Miért nem hangoskodnak azok, akiktől az olaszliszkai ötletgazdáktól koppintott mutatványból szereznek pénzt? Miért nem állnak ki a nyilvánosság elé azok az autósok, akik ehhez kísértetiesen hasonló történetet élnek át? A forgatókönyv unalomig ismétli magát.
Jómódúnak vélt autós gyanútlanul közlekedik. Kisgyerek zsupsz az árokba. Már jönnek is a siránkozó családtagok, akik lelkük fájdalmát hajlandóak csillapítani egy kis pénzmaggal. Valljuk be őszintén, ki merne ellenkezni?
Na és itt vagy te, Feri. Szokásos ripacskodásaid keretében kiállsz a nyilvánosság elé és azt mondod, nem cigányozhatunk. Cigány bűnözés nincs. Senki nem cigányozhat.
Öregem! Te vagy a miniszterelnök, én szót akarok fogadni neked.
Azóta is lázasan gondolkodom, mit fogok mondani cigánymeggy helyett.
Milyen kereket hányjak, ha cigányt már nem lehet?
Ha cigányútra megy valami, majd megfulladok inkább, mintsem hogy segítséget kérjek megnevezvén a tényállást.
Ha cigánypecsenyét akarok rendelni, majd csak körülírom valahogy, vagy kérek mást.
A cigányra tudok más szót találni, ha nagyon akarok.
Nem is ez a gond, Feri... A többire nem nagyon tudok szavakat találni, és ezzel nem csak én vagyok így.
Tudod mit? Én többet nem mondom, hogy cigány, te meg ugorj el cigiért! Másra látszólag amúgy sem vagy jó!
(A cikk alapjául szolgáló információk a Lánchíd Rádió, Marosi Antal riportjából származnak. Az interjúalany Pórné Nagy Katalin.)
