.jpg)
Mazo István egykedvűen dőlt hátra a kanapén. Ma szabadnapos volt, de semmihez nem volt kedve. A redőnyt leengedte, idegesítette az ablakon beszökő, életvidámságot árasztó tavaszi napfény. Egykedvűen szemlélte a mellette heverő bilincseket, korbácsot. A begyűrűző gazdasági válság őt is érzékenyen érintette, kevesebb jutott szado-mazo klubokra. Az ember ilyenkor áthidaló megoldásokat igyekszik találni. A megaláztatást kedvelő férfi ezért vállalt munkát biztonsági őrként az MSZP egyik szervezetének székházában. Ha jobb napja volt, a kormánnyal elégedetlenkedők kicsit lökdösték is, de a gyakorta elhangzó szitokszavak mindenképpen üdítőleg hatottak rá.
Azon töprengett éppen, mi idézhette elő benne ezt a nagy fásultságot. Igazából magának sem tudta volna megfogalmazni, milyen új élményekre vágyott volna, de abban biztos volt, hogy szeretné, ha valamilyen az eddigiektől eltérő, szokatlan helyzetben kényszerítenék megalázkodni.
Töprengés közben a távirányító gombjain babrált, amikor is az egyik hírműsorra váltott. A március 15-i ünnepségen történtekről adtak összefoglalót.. Még a méltánytalan helyzeteket élvező lénye is hümmögött, amikor azt hallotta, hogy a 12 pont egyikét hirdető transzparenst tartó fiatalok ellen szabálysértési eljárást indítottak. Azt ezt követő hír hallatán viszont maró irigység furakodott a lelkébe.
A kormányfő távozását hangosan követelők közül párat bevittek a rendőrségre, ahol meztelenre vetkőztetve guggoltatták őket. A gumikesztyűt viselő rendőr pedig résen volt, ahogy az illik. Az eljárást kifogásoló fiataloknak lekezelő kajánsággal azt ajánlotta, ha valami gondjuk van, tegyenek panaszt.
Mazo Istvánnak szüksége volt még egy fél órára, mire visszanyerte a lélekjelenlétét. Immáron lehiggadva arra gondolt, meg is érdemli, hogy lemaradt erről az ingyenesen átélhető, potya kéjérzetről. Így jár az, aki a nemzeti ünnepen lusta bevállalni azt a tortúrát, hogy a rendezvények helyszínére mindenféle detektoros kapukon jusson át. Ha tudta volna, hogy március 15 ünnepén a szólás szabadságát eképpen díjazzák, az elsők között lett volna, aki skandálja: monnyonle. No de sebaj, gondolta, lesz még állami ünnepség.
(archív cikk)
